Top 1

Armint talán nem kell bemutatnunk, hiszen nincs olyan embre aki ne ismerné. Szenvedélyének, a zenének már fiatal korában átadta magát. Minden pénzét lemezekre költötte. 10 éves volt, amikor édesanyja szert tett egy számítógépre. „Kölyökként írogattam a saját Basic programjaimat, a technikáját akkor tanultam meg”. A következõ állomás a barátainak készített kazetták voltak, amiket egy olcsó magnó-felszereléssel csinált meg. Mixelni is ezen kezdett el tanulni, amikor felfedezte, hogy a nagybátyja a számítógépén különbözõ szekvenciákkal kísérletezik. „Csodáltam, amit csinált, attól a pillanattól fogva a zeneírás rabjává váltam”.

A 90-es évek elején ugyan Armin még fiatal volt ahhoz, hogy klubokba járjon, de tudta, hogy mi szól odabent. Hiszen Hollandiában akkor már a rádiók is játszották a dance slágereket. „Azonnal beleszerettem a mûfajba – ebbe a lázadó hangzásba, ami olyannyira különbözött a 80-as évek ‘gyönyörû’ dalaitól”. Azt mondja, hogy leginkább az elektronikus zenei úttörõ Jean-Michel Jarre (aki bámulatos vizuális effektjeirõl és az új utat mutató szintetizátor hangzásról lett ismert) volt rá hatással, ugyanúgy mint Ben Liebrand holland producer, aki késõbb segítette õt a mixelésben és az alkotásban is. Armin hamarosan kitört: a következetes kiállásokkal megírt számai a világon mindenütt megjelenõ válogatások díszei lettek. Ráadásul a dj-meghívások is szép számmal gyülekeztek. Annak ellenére, hogy zenei pályája már ilyen fiatalon elkezdõdött, Armin úgy gondolta, hogy bölcs dolog lenne valami mást is csinálni arra az esetre, ha a dj-skedés nem jönne össze. Ezért jogot kezdett tanulni. Tulajdonképpen még állásajánlatot is kapott egy joggal foglalkozó cégtõl, de azt válaszolta, hogy ez nem igazán az õ területe, habár elismerte, hogy jól néz ki öltönyben…

Elkerülhetetlen volt, hogy tanulmányai utolsó éve hosszúra nyúljon. Óráit csak zsonglõr mutatványok árán tudta összeegyeztetni egyre mozgalmasabbá váló napjaival. Ismertsége egy meteor sebességével szárnyalt a magasba: sikeres produkcióival és remixeivel, illetve a boldog partiarcok ezreivel zsúfolt klubok zsongásával hétvégérõl hétvégére. Három év kellett, hogy lediplomázzon, de a rá jellemzõ kitartással végül is befejezte.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük